2014. október 15., szerda

ömlengés szerelmünk hányatott sorsáról; kérelem és konklúzió röviden

Sir, a maga egzisztenciája túlnyomóan egészséges,
mi több kiváló,
bár néhol feltűnni látszik
-már meg ne haragudjon, Sir-
az egoizmus fellegvára,
s individualizmusa
a maga; önmagamutogatása.
álszerénysége olybá tűnik, csak komisz hazugság,
pimasz megjátszás.

mármint persze, persze az erős-bátor-helyes triumvirátust
a nők többsége még mindig preferálja,
mégis, említést kell tennem
-ha már így morfondírozunk ön önmagáról-
elbűvölő hátizmairól.
tudja, Sir az idő távlatában majd elfoszlik képe lelki szemeim elől
de most még itt van,
és bocsánat, de megfulladok tökéletességében.

olybá tűnik, hogy miután eltűnt,
bálvánnyá formáltam alakját,
majd azt imádva mindennap belé rúgok egyet csipkés topánkámmal,
s lehugyoztatom arcképét vörös bivalymacskámmal,
ha megengedi, Sir.

illetve ha nem, akkor is.

tudván tudva,
miképp csábított el engem,
majd habarította magába családomat és barátaimat
gerinctelenségét nem dughatjuk véka alá.

hozzáteszem,
önállósága, munkája és szerény személye,
a fentebb említett hátizmai, érintése
és szűnni nemakaró szemkontaktusa
mellyel csakcsak, de feldúlta az én szerény személyemet
s nem kívánatos
továbbá el nem viselendő érzést hagyott maga után.

mindezt szem előtt tartva megkérem, távozzon
és az ajtót csukja be maga után.

kösz.

Nincsenek megjegyzések: