utálom.
hogy ilyen rossz barát vagyok.
hogy ennyien törődnek velem.
hogy nem becsülöm magamat.
hogy nem vagyok szilvási tamarája.
nem vagyok válogatós, csak senki sem felel meg.
5 perc alatt képes vagyok elkönyvelni magamban valakit.
rögtön találok egy negatívumot és pörögtetem a fejemben,
amíg teljesen el nem megy a kedvem az egésztől.
ilyen hülyeséget.
nem akarom, hogy mások szépnek találjanak,
mert a kutyát se érdekli, hogy mit beszélek.
fogalmam sincs,hogy mitől kell engem annyira félteni.
nem lógok herkásokkal vagy pánkokkal.
leginkább saját magamtól védjetek meg, köszi.
utálom, hogy ekkora picsa vagyok.
csodálatosnak látom a srácot,
aki könnybe lábadt szemekkel magyarázza nekem,
hogy semmi sem lesz jobb.
kiégni, elidegenedni, megunni, utálni.
apu tizenhetedik századi óriás pulcsijaiban sem fogom magam jól érezni.
semmiben.
és nincsenek csipkebogyók, a drága csipkebogyóim.
tőlük minden olyan más, olyan tompa.
de nem innék rá, esküszöm
csak nagyon hiányoznak.
kezd elszakadni a pohár, betelni a cérna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése