Jól vagyok!

olyan rossz volt.
hallgatni hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok hogy nincs életcélom, hogy nem kellek majd senkinek ha így elcsúfítom a testem éshogy leégettem őt és anyámat is.
és nem azért volt rossz mert "ne ugasson már be ez a nyanya" , inkább azért mert mindezt tudom magamról de nem kéne minden találkozásunkkor a szememre hánynia.
nem tudom mi leszek ha nagy leszek de igazából nem is érdekel. még van egy csomó időm. majd ha letettem az érettségit akkor kezdek el gondolkodni rajta.
min is?
ja hogy nem is értek semmihez?? ezt az aprócska problémát kifelejtettem.
azért akarok zongorázni mert szeretem és szeretnék tanulni deha 45 percig csak és kizárólag azt kell hallgatnom hogy "miért nem gyakorolsz? mit akarsz magaddal kezdeni? gondolj már a jövődre is"
hát kibaszottul nem fogja megmondani nekem hogy mit csináljak.
és igenis gyakorlok bazdmeg.
nem vagyok tehetséges.ennyi.
ami nem megy nem kell erőltetni. de mégis miafaszt kezdjek magammal?
ha nem értek semmihez.
nagyon mérges voltam.fúúú
a Szaffiban volt egy csávóakinek a fején volt egy csap és ha mérges volt megnyitották és kiengedte a gőzt.
szó szerint.
énis akarok egy ilyet!
kedd nagyon jó volt. cseni, berill, blanka meg én. olyan jóvelük lenni.
velük normálisnak érzem magam.
elmondtam berillnek a dolgot.
hát nem kellett volna.
nem mondott semmit de nem is kellett neki az arcán láttam, hogy megint azt fogja csinálni mint tavaly.
úgyhogy úgy döntöttötem nem mondok el neki ilyen dolgokat
nem akarok benne is csalódni.
sose mondtam nekide nagyon rosszul esett hogy szarban hagyott amikor nem voltam jól.
a melinda mondta hogy azt mondta nekik hogy bekattantam.
mindegyis. csak azt vártam volna tőle hogy segít.
de ez már régen volt.
ma nagyonaranyos volt. igaz késett fél órát. majd beszartam. aztán beültünk a presszóba és vett nekem sört.
szerinte nem depressziós voltam csak kiégtem.
bazdmeg az még roszabb!
mindegy már elmúlt és kész. nem tudom hogy a rivotril hatása vagy sem de most minden jó
és azt hiszem nem csak bemesélem magamnak.
jó kedvem van általában igaz még mindig félek egyedül utazni de lefoglalom magam olvasok zenét hallgatok és alszom.
ma rájöttem hogy nagyon szeretem az apukámat. de tényleg.
csak nem szeretem kimutatni. nem tudommiért. és ez biztos rosszul esik neki.
ő az egyetlen férfi az életemben. nem is lesz más úgy néz ki.
taktika: nem szabad arra gondolni hogy végre akarok egy srácot aki nem iszonyúronda,magasabb nálam,nem nyálas, nem bádibilder, meg tud nevettetni, nem használ ki és bármikor számíthatok rá. asszem nem túl magasak az elvárásaim. vagy mégis?
mindegy szóval nem szabad erre gondolni és akkor majd csakúgy magától jönni fog.
de olyan nehéz.
bár a statisztika alapján igaz lehet.
lehet hogy egy suliba járok vele, lehet hogy egy kocsmába járunk de az is lehet hogy még nem láttam soha.
nem a nagyŐt keresem. dehogy!
csak valakit a magány ellen.
bár most nem 100 százalékosan de jól vagyok.
és ez tökjó!
remélem nem csak a gyógyszer miatt van. tényleg.
holnap dürer koncert.
nagyon vicces hogy Pati még nem volt pesten soha. városnézés?
ugyanmáár
ingyenkonci dürerbe elötte bakancscsere utánna borozás aztán kocsma?
valami ilyesmi a terv.
najóvbasszus már 1 óra van
alszom!