blahblahblaaahblaaaablablalablabllalalblalblablaaalblallblablblbllaballalaaaaaaaaaablablabbllaaa

i live without a trace

-hogy oldjátok meg a feszültséget köztetek?

-nem beszélgetünk.

-egyáltalán?

-egyáltalán.

-és nem akarsz változtatni ezen?

-szeretném, ha vigyázna rám ha mellettem lenne és megérte, de már nem várok el semmit tőle, megszoktam.

2012/03/20 kedd 23:47
csak ültem ott mint egy szerencsétlen és arra gondolotam, h mindjárt visszatekerem az időt és simán kisétálok.


2012/03/22 csütörtök 07:15
olyan szintű nem törődömséget érzek mindenki iránt hogy  az hihetetlen..amúgy kiváncsi vagyok h mikor lesz vége ennek az egész szenvedésnek. vagy ezmár az élet?


2012/03/25 vasárnap 01:09
a legjobb bnőm se mondtd még soha h ne igyak többet / fogalmam sincs h ez kire vonatkozik vagy mit jelent, részeg voltam.. /


2012/03/26 hétfő 08:06
valaki húzzon már ki a gödörből. de ne görkorcsolyázással meg autóvezetéssel. attól nem lesz több kedvem élni. úgyanúgy egy senki leszek.


2012/03/26 hétfő 08:13
nem akarom megváltani a világot. nincsennek terveim.lélegző bomladozó zombi vagyok. kell egy terv.


2012/03/27/ kedd 18:27
people help the people.. mekkora hazugság! minden ember önző, senki nem törődik senkivel. nem fog senki segíteni h kimásszak innen. énis csak magammal tudok foglalkozni. ezabajom azabajom.. mit várok másoktól?

nos, rég írtam már az utolsó két hétben semmi extra.  a macskával megbeszéltem a dolgokat úgyhogy minden perfekt.

egyetlen dolog aminek úgy igazán örültem az utóbbi 2 hétben hogy nem bukok meg matekból és egyre jobban állok fizikából, töriből és hittanból. 
juhééj!
ezenkívűl mindennap szenvedek.legtöbbször azt se tudom, hogy miért. néha a fejemre zúdul minden.
jönnek a gondolatok. 
RENGETEG gondolat amiket néha leírok a telefonomba de legtöbbször csak magamban örlődök. 
mostantól mindig ez lesz? 
napi programom 6tól 7ig önsajnáltatás, mint egy depressziós kurva. már kijöttem a gödörből akkor most miért vagyok megint ilyen?
nem akarok ilyen lenni.fúj..
nem is tudom h milyen akarok lenni. igazából mindegy csak ne olyan mint amilyen most vagyok. de persze még mindig megvan a jóöreg 'jólvagyok' álarcom. és imádom. 
csak boldog akarok lenni. olyan  nagy kérés ez? pasival vagy pasi nélkül, barátokkal vagy barátok nélkül.  az utcán a metrón, otthon és suliban. vagy legalább néha egy kicsit.


de már kiépítettem magamnak a kis szigetemet. és nincs átjárás. nincs híd, nem közlekedik repülő, sem hajó.
csak úszva lehetne átjutni. de ki az a hülye aki beleugrik a jeges vízbe csak azért hogy egy kipusztult, megtépázott elhasznált és unalmas helyre keveredjen?
eddig csak kevés embert engedtem be, de mostmár annyit sem. nem szeretem ha megérintenek. ha sokáig néznek. egyszerűen csak nem szeretem ha szeretnek. pedig azt mindenki szereti, én miért nem?

basszusdejó.

-vén trottyok. képes lennél így élni?
-hogy így, otthonban?
-igen.
-nem tudom,de nem leszek vén trotty. hülye volt hogy meghalt.
-na ne mond. Wolter hülye volt hogy meghalt?
-persze.
-hogy úszod meg észlény?
-nem halok meg...te meghalsz?
-evidens.
-ha így állsz hozzá meg is fogsz. ne légy ilyen.az tök szívás. ne halj meg.

-1 nap

minden nagyszerű! sőt fergeteges! és minél többet mondogatom annál igazabb lesz.

utálom.mert boldog. fanninak legalább oka van rá. de neki?!semmi oka sincs és mégis pénteken majdnem elhánytam magam olyan rossz volt látni hogy milyen boldog. vagy csak tetteti. nemtudom. de undorító ember vagyok. nosebaj! lassan már inni is egyedül megyek. sőt. a héten mindennap vége volt a sulinak húztam haza bámultam a gépemet és piáltam. vagy ettem. vagy mindkettő. fuj.

éés holnap hétfő. juhéj. kezdődik megint elölről a mókuskerék. minden reggel becsukom a szemem a héven és mondogatom magamnak "-1nap a hétvégig". legszivesebben felrobbantanám az egész sulit. de előtte leönteném egyesével a tanárokat benzinnel és felgyújtanám. mindet. összegyüjteném a kibaszott kereszteket és baltával feldarabolnám.

szerintem őrültnek néznének.

úgyhogy inkább csak bemegyek, végigülöm a napot aztán kijövök.




                                   

nem hiszem el hogy van olyan ember aki boldog tud lenni egy hatalmas családi házban 3-4  tökéletes gyerekkel, egy jól fizető állásban dolgozó férjjel, egy nagy kutyával, szomszédokkal akik sütit sütnek és együtt kávéznak.

hogy lehet egy ennyire tökéletesen unalmas életet szeretni?

Az élet mit sem változott. Amelie továbbra is magányába húzódik és abban leli örömét, hogy ostoba kérdéseket tesz fel magának a világról vagy az elötte elterülő városról. Vajon hány párnak van éppen ebben a pillanatban orgazmusa?








Tizenöt.