kirakat

teljesen érthetetlen,

taszítóan felfoghatatlan.

élet történik körülötted,

mégis- álom hódol benned.

a nemlétezik,

megfogod, elkapod, használod

használnád - mert elhiszed, ami nincs.

és egyre csak azt kérdezik:

ezt meg lehet szokni ?

reflektálnék alázatosan, mosolyognék bólogatva.

hazugság-kígyó-pokol

nincs emerre, nincs semerre.

függőség van.

újfent.

és hiány van-e? - kérdezik.

van-e hiány, fülben csengő szívdobbanás, látsz-e jövőt, mézédes világot, tengernyi  

hiszti roham,
önostor csapkodás
csapcsapcsapcsapcsapcsapcsap

Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy ne lett volna sehogy.

egy fél gyufa szál az életünk.

csak köveket, eutanáziát vessünk a gondolatokra.

segít.

rohan.

sír.

rád települ és megfojt.

önmagától.

egyedül és talán csendesen is.

ha kell ha nem.

wolswagen mini busz vagyok.

el-el s távol a pusztaságban.

vörös boros kóla vagyok, ami megfogja az ajkaidat.

vagy fehér hosszú lépés, két literből akár.

felszabadult, kiadott vágy vagyok egy fülledt és büdös garzonban.

már nem remegünk egészséges hedonizmusunk ünneplése után.

csak hajszoljuk az ösztönt,

lesz-ami-lesz alapon,

kit-érdekel-van alapon.

engem nem.

és várok.

rád várok.

feleségül mentem az élethez,

és nézd,

a karikagyűrű alatt a te ujjad is rohadni kezdett.

zajok

messze a világ és körbezár a krimó rothadó sör szagú magánya.
szaladtál már johnny cash után, szétáradó fájdalommal a testedben?
kerülgettél már kiscicát, nehogy véletlenül rád doromboljon?
vesztettél már vissza nem forgatható időt?
gyűlöltél embert papírfecnik, elcsúszott morajlások miatt?
anyádat, mert családra vágyott?
gazdag alakokat, akik miattad trónolhatnak messze az érinthetetlenektől?

pályaorientáció zajlik, 12 órás műszakban.
cigarettacsikkek a körmöm alatt,
dobócsillagok a fejemen,
lánc a bokám körül,
méreg a vérem.

fordítva mosolyogni lehet, de elkámpicsorodottnak tűnsz majd.

kisvirág a falon, aloevera a párkányon
villon az ágyamban.

ugye nem fognak elviselni engem soha?

nem tudom mit kéne tennem.
ténylegnem.

parádé

az agresszió.

Bende Tamás: Minden reggel

Mezítláb megyek ki a körfolyosóra,
leülök az ablak alá, és nézem,
hogyan mozdul az árnyék a szemközti falon.

Amíg alszol, a korán kelők szótlanságával
készítem magam arra, ami jön,
ami elkerülhetetlen.

Mert minden ébredés felhasítja bennem,
amit gyerekkorom óta próbálok csitítani,
hogy végtére is én nem idetartozom.

A nyugtalanság lovait nem bírom féken tartani.

Újra és újra szétfutnak a négy égtáj felé,
átgázolnak összefércelt álmainkon,
és feldúlják az első évtized kertjeit.

Nehogy azt hidd, hogy ez valaha másképp lehet.
Minden reggel meg kell küzdenem azért,
hogy elinduljon a nap és felébreszthesselek.

csempére fröccsent pálinka vagyok.

belülről rohadok című történet következik.

és konyhát kéne festenem.

kékre ?

összeroppant a lélek, mikor
csönd lehetnél beethoven ujjpercei alatt,
levegő: bach felkar mozdulataiban,
vagy temethetnél mozart torkából kihányt dallamokat is.

szóma.
mindig
csak
szóma.

weöres,
weres,
eres,
seress.


vigyél a teljesség felé, légyszi.
kétszer.

skicc a lap alján

terméketlenek lettünk.
kulturális értékünk elveszett az éterben.
halva születtünk,
halálra születtünk.
a willendorfi vénusz egy lomtalanításon végezte.

anyám DNS-e orosz roulettet játszik az agyamban,
kéretlen.

remegő kezek kínoznak: büntetésünk az átivott éjszaka miatt,
kénytelen.

kénytelen lennék nem rád gondolni,
amikor hosszú hajú, tetovált barmok taperolnak,
ki kérte ezt ?
ki érti ezt ?

ki az a fasz, aki hagyja ezt ?

és mondd vagy üvölts: engedd el,
vagy stresszelj
bánom is én,
nem mintha emlékeznék rád,
vagy akármire is.

aztán álmodhatod, hogy tanulsz
vagy dolgozol egy antikváriumban,
felkelsz egy copfos srác mellett,
vagy Ő mellette.

illúzióinktól kisírt szemmel,
mikor tusolás után is alkohol szagod van
és feketén látsz a kómától.

semmi.

és csak álmodsz,
élettelenül bámulsz,
létezel: vázlat vagy egy papírfecnin.

nélküle.

kit érdekel mi van a világban

Betűtésztából kiraktad: szeretlek.

Felálltam, elhúztam. Éhesen.

mire elég hét perc.

elég arra, hogy teljesen kizárj mindent,
megsemmisülj,
megsemmisítsd a kocsiban lévő veszekedést,
kizárd a kurvaanyázást, a jajgatást.

elég arra, hogy kirázzon a hideg, 
átizzadjon a zoknid, a tenyered,
megránduljon a szád sarka,
könny szökjön a szemedbe.

elég arra, hogy megbánd és elfelejtsd 
az összes létező bűnödet,
alázatosnak, aprónak
és sebezhetőnek érezd magad.


egy makulátlanul tiszta kislánynak.

megsemmisülj: úgy, mint talán még soha.